A Teljes Sztori :)

De nem is parizsi, na mindegy

444

Krasznahorkai: Hatalmas a jogfosztott, tanulatlan tömeg, és nagyon sok a szemétláda

Az író Stockholmban arról beszélt, hogy Magyarországon minden reménytelen, és erről Orbánon kívül a társadalom is tehet.

Oké, azt már Gino is megmondta, hogy sok itt a köcsög és kevés a biztonság, de ezt a részt egyszerűen nem is értem:

"Egy szélsőjobbos tüntetés „Vissza Trianont” plakátját felidézve magyarázta, hogy már minden teljesen mindegy: „Trianon egy párizsi kastély volt, ahol a békeszerződést aláírták, semmi más. Ennyire műveletlenek ma az emberek”

Tényleg műveltségi probléma, hogy a trianoni szerződésre egyszerűen így hivatkoznak, rövidítve?

Csak a tulso oldalra ne tekintsen, kedves Bela, mert az valami borzaszto :((

Budapest 8th district, Kőfaragó utca

A zonazo normal esetben 24 perc alatt odaer :) de amugy ez meg a legvallalhatobb vonal

Méghogy nincs fejlődés!

Latinul Eranthis cilicica 😼

Elmentem vadászni bármire, ami a tavasz hírnöke lehet. Ezeket találtam:

Most mar jo lenne tudni, merre van ez a vidam bolt 😊

vegre itt a december

amikor buntetlenul hallgathat barki barmit a spotifyon, mert nem jelenik meg az eves statisztikaban

HELP

volt az a hivatalos levél valahova, gondolom, fideszes potentátnak, amelyben a levélíró a végén valahogy úgy köszön el, hogy:

"maradok tisztelettel, és a jó kurva anyádat"

nem emlékeztek, mi volt ez?

(A bigger splash)

Amig irodaban dolgoztam, mindenki hozott vmi aprocsokit business triprol, es tobbnyire nyaralasrol is hoztunk. Szuli/nevnapozas nem volt. Es ez igy pont jo is volt.

Poll a munkatársi ajándékokról.

Na, poll az nincs, mert akkor mindenki az én valamelyik véleményemet fogja beklikkelni, de ehelyett inkább kíváncsi vagyok a ti véleményetekre vagy szokásaitokra azzal kapcsolatban, hogy hogyan látjátok a munkatársi apró "kedvességeket". Például, ha valaki vesz a többieknek egy jégkrémet, egy csokit, kis nasikat, és behozza a munkahelyre, körbeosztogatja. Ezzel kapcsolatban az én véleményem az, hogy ez nem munkahelyre való "kedvesség". Egy külön batyusbálon, összejövetelen, csapatépítőn elmegy, ha viszel otthonról valamit a többieknek, de nem való munkahelyre egy szokványos hétköznapra az ajándékozgatás. Az ajándékozónak nyilván nincs vele semmi különösebb szándéka, mint a kedvesség, de sajnos ez körbeajándékozást szül. A többiek úgy fogják érezni, hogy hasonló nagyságrendben nekik is meg kell ajándékozni az ajándékozót és a többieket. Hiszen "illik" visszaajándékozni. (Sőt, létezik olyan rossz emberi tulajdonságra is példa, amikor az ajándékozó érezteti, hogy ő is elvárja, hogy más is meglepje néha.) Az ajándékozás egy munkahelyen rákényszerít másokat arra, hogy ők is vegyenek valamit a többieknek. És ebben érzem az ajándékozás tapintatlan részét. A munkatársi kapcsolat nem baráti kapcsolat. Nem szabad összekeverni a kettőt. Míg egy barát anyagi helyzetével tisztában lehetünk, egy munkatárs pénztárcájában vagy anyagi hátterében nem vájkálhatunk. Nem tudhatjuk, hogy mindenki megengedheti-e magának, hogy kiadjon 3-5 ezer forintokat akár hetente a körbeajándékozásra. Ha valaki elkezdi a körbeajándékozási folyamatot, más is kényszerítve lesz arra, hogy folytassa, és esetleg az utolsó forintját is erre költse. Ergo a munkatársi ajándékozgatás végeredménye egy másra nem odafigyelő tapintatlanság lesz, akkor is, ha nem ezzel a szándékkal indult. Ezért nem vagyok a munkahelyi ajándékozgatás híve. Ti hogyan látjátok?

Mesterhazy lett belole

A Bolti tolvajokat en filmen is nagyon szerettem, a Szornyeteget meg meg annal is jobban

ahogy említettem, 2024-ben sajnos nagyon keveset videójátékoztam, cserébe legalább sikerült elolvasni 30 könyvet, a Goodreads szerint átlagosan 3,1/5 csillagos értékeléssel, szóval irodalmi szempontból ez egy közepes év volt, még mindig jobb, mint a magyar gazdaság állapota

1. Octavia Butler - A magvető példázata: a klímaváltozásos disztópiák klasszikusától sokkal többet vártam, bár élvezetes volt olvasni, de nem adott túl sokat

2. Szerhij Zsadan - A diákotthon: az orosz megszállás alatt játszódó ukrán regény izgalmas és érdekes, de a nyelvezete nekem döcögős volt, talán a fordítás hibája

3. Esterházy Péter - Hasnyálmirigynapló: ez volt az első könyv, amit felolvastam a gyereknek, amúgy úgyis mindenki tudja, hogy milyen, és miért nagyon szomorú

4. Raphael Bob-Waksberg - Aki még romjaidban is szeret: a Bojack Horseman írója novellákat is jól tud írni, pedig nem szeretem a novellákat, de ez király volt

5. Vida Gábor - Senkiháza: ezt nagyon sztárolták, és érdekes is volt erdélyi szemszögből látni a 20. századi történelmet, viszont nekem a szöveg stílusa és tempója nem jött be

6. Bognár Péter - Hajózni kell, élni nem kell: ez kurvajó volt viszont, pedig bolond a narrátor és a magyar vidék nevetségessége is elcsépelt dolog, de itt szuperül összeállt minden, a sztori, a nyelv, a humor

7. Elena Ferrante - Az elvesztett gyerek története: az utolsó nápolyi regény, nagyon erős zárása egy tökéletes sorozatnak, elképesztően betalált nálam mindegyik rész

8. Márai Sándor - A gyertyák csonkig égnek: igen, ezt most olvastam először :DD

9. Rakovszky Zsuzsa - Az idők jelei: izgalmas és kegyetlen könyv a 16. századi vallási radikalizmusról, viszont annyi vér folyik, hogy egy ponton a belek alatt már nem látszik a történet

10. Jonathan Franzen - Tisztaság: Franzen mindig jó, most is jó, nyomorult középosztálybeli emberek és a nyomorult életük, could be you

ide most kirakok valami elválasztót, mert rohadt hosszú lesz még:

11. Bret Easton Ellis - Fehér: Ellist irritalálják azok a barátai, akiket irritál Trump, és ezt megírja, érdekes volt azért

12. J.M. Coetzee - A lengyel: az egyik kedvenc íróm, de ez az öreg zongoristás románc jó szar volt

13. Esterházy Péter - Egyszerű történet vessző száz oldal - a Márk változat: másik kedvenc íróm gyenge könyve, és a rossz sorozat ezután is folytatódik

14. Kim Stanley Robinson - Vörös Hold: a kínaiak elfoglalják és beépítik a Holdat, micsoda jó kis politikai krimi alapja lehetett volna, de sajnos meghaltam az unalomtól, szerintem az AI pont ilyen szar könyveket ír majd

15. Hirokazu Koreeda - Bolti tolvajok: egy bolti lopásokból élő nagyon furcsa család története, de annál sokkal több, rohadt jó volt

16. Tóth Krisztina - A majom szeme: kitörölte az agyam, hogy ez miről is szólt, csak annyira emlékszem, hogy elviselhetetlenül szar

17. Michel Houellebecq - Lanzarote: hát, remélem, hogy legalább a szerző ki tudta verni erre a szar pornókönyvre

18. Krasznahorkai László - Zsömle odavan: a kilencvenéves Józsi bácsiról azt hiszik, hogy ő a törvényes magyar király, nagyon vicces és nagyon szomorú könyv

19. Yoko Tawada - Tokió utolsó gyermekei: posztapokaliptikus Tokió, ahol a rettentő sokáig élő öregekre épül a társadalom, ez is lehetett volna jó, de sajnos halálosan unalmas, a végére pedig olyan zavaros lesz, hogy szerintem az író elfelejtette, honnan indult a sztori

20. Jim Al-Khalili és mások - What the future looks like: esszék a közeli és távolabbi jövőnkről, azt hiszem, hogy nem volt rossz, de különösebben emlékezetes dologról sem olvastam benne

21. Dmitrij Gluhovszkij - Metró 2033: gondolom ezt nem kell bemutatni, inkább csak annyit írok, hogy egészen meglepett, hogy tényleg milyen jó

22. Elena Ferrante - Tékozló szeretet: Ferrante első könyve, ahol még semmi sem látszik a későbbi zseniből

23. Olga Ravn - Alkalmazottak: interjúk formájában elbeszélt történet valódi és mesterséges emberekről, sztárolt modern scifi, de sajnos nem túl jó, se füle se farka

24. Stefan Zweig - Sakknovella: még egy klasszikust sikerült pótolni!

25. Bartók Imre - Lovak a folyóban: a könyves magazin ajánlotta, szóval szar, arról szól, hogy egy író szereti leszopni magát, bassza meg a könyves magazin

26. Octavia E. Butler - A talentumok példázata: a magvető példázatának folytatása, itt fogalmazódott meg bennem a legerősebben, hogy a kortárs amerikai irodalomból mennyire hiányzik valami fűszer

27. Jared Diamond - Háborúk, járványok, technikák: na ebből tényleg rengeteget tanultam a Nagy Összefüggésekről, jó volt, a fordításra viszont nagyon ráfért volna egy ellenőrzés

28. Gabriel García Márquez - A pátriárka alkonya: fantasztikus könyv a diktatúráról, gyönyörű, 10/10, milyen kár, hogy mi is ebben élünk

29. John Scalzi - The Kaiju Preservation Society: a megterhelő Márquez után valami könnyedet szerettem volna, na ez annyira habkönnyű, hogy szinte nincs is, Godzillás scifi egy twitter poszt mélységével, gagyi

30. Aravind Adiga - A fehér tigris: még sose voltam Indiában, nagyon keveset is tudok róluk, és ez a szuper könyv, ami gyakorlatilag egy anti-slumdog millionaire, meggyőzött arról, hogy soha ne is akarjak az ország közelébe se menni