@willcodehtmlforfood Nagyon Hosszu, Nem Olvasom El, De Idemasolom:

@willcodehtmlforfood nagyon hosszu, nem olvasom el, de idemasolom:

Mosolyogtam, ahogy eddig is, enyhén biccentettem, hogy értem, csendben eltelt egy-két másodperc, és akkor leesett, hogy mit is mondott. Annyira meglepődtem, hogy erre hirtelen nem is tudtam mit reagálni, még egy béna poén sem jutott eszembe, pedig ilyen ritkán szokott előfordulni velem, így jobb híján tovább hallgattam az arcomba fagyott udvarias mosollyal.

Közben először az jutott eszembe, hogy „ez egy fél olimpiai ciklus”, pedig még sosem indultam selejtezőn, aztán meg az, hogy mi lenne, ha fizikai munkából élnék, vagy egymagamban élő falusi nyugdíjas férfi lennék, és két évig nem emelhetnék meg semmi nehezebbet.

Az orvos ekkor nagy levegőt vett, majd olyan parádés jelenetet nyomott le, amire rajta kívül talán csak Buster Keaton, Graham Chapman vagy John Cleese lett volna képes. Az arcizma sem rezzent, de még a szeme csillanása sem árulta el: ugyanazon a készséges-tárgyilagos-informatív hangon, ahogy eddig beszélt, pontról pontra elmesélte, hogy melyik nap mit kell majd csinálnom a műtét előtti héten, a vérvételtől a röntgenen át az altatóorvossal történő konzultációig. Végig figurában maradt, egy pillanatra sem esett ki szerepéből, teljesen olyan volt, mintha valami normális, sőt prózai rutindologról beszélgetnénk, ami a jövő héten fog megtörténni.

Természetesen tudtam, hogy régóta lehetetlenül hosszúak a várólisták. De egy dolog tudni ezt cikkekből, nagy általánosságban, absztrakt számokkal. És egy másik a saját életemben szembesülni azzal, hogy a magyar állam olyan fokon omlott össze és hagyott cserben, hogy a hétköznapi, de a mindennapjaimat alapvetően befolyásoló egészségügyi problémámat 619 napos határidővel vállalja megoldani. Egy olyan problémát, amit egy relatíve egyszerű rutinműtéttel bombabiztosan meg tudnak szüntetni úgy, hogy pár hétre rá már teljes életet élhetek. Egy olyan problémát, ami miatt, ha Orbán Viktorékon múlik, 2026. április másodikáig kilóg a belem. Még a sötét rohadék komcsik is csak egy évre vittek el katonának, ezek a moszkoviták meg két évet vesznek el a normális életemből.

Az elképedésből aztán azért lett düh, mert újságíróként azt is tudom, hogy itt ráadásul nem egyszerűen arról van szó, hogy a magyar állam - praktikusan a Fidesz, még praktikusabban az Egyszemélyi Vezető - összeomlott, és már alapszinten sem képes ellátni a polgárait, mert azok egyszerűen nem érdeklik őt.

Mármint ez is igaz ugyan, és ez is félelmetes, de ezután a 2026-os időpont után már azt a jól értesült körökben régóta forgó elméletet is készséggel elhiszem, hogy mindez nemcsak sima beleszarás, érzéketlenség és inkompetencia eredménye, hanem abszolúte tudatos.

A Rálátók régóta mondogatják, hogy a Fidesz szándékosan (is) hagyja ennyire szétrohadni az egészségügyi alapellátást, mégpedig azért, hogy a rendszerüket finanszírozó „üzletemberek” magánegészségügyi cégei felé tereljék a népesség fizetőképes részét.

Sok hibám közül az egyik, hogy ennyi év újságírás után is elég naiv maradtam. De nem tudtam nem észrevenni, hogy pár nappal a Szent János kórházi menetem előtt jelentették be, hogy a magyar állam 26 milliárd forintos vissza nem térítendő támogatást ad Csányi Sándor fullos kórházának felépítéséhez a Déli pályaudvarral sréhen szemben.

Egyik kutya, másik túlárazott, szemtelen, lehúzós eb

A 2026-os dátum felfogása után azt csináltam, amit, gondolom, bárki más is tett volna a helyemben. Gyorsan körülnéztem, hogy magánban milyen gyorsan és mennyiért lehetne megcsináltatni ugyanezt. Egy és háromnegyed év sportolás- és emelésmentes szíváshoz képest egészen vad árajánlatok is képesek hirtelen megfontolandónak látszani - gondoltam magamban.

Végül ez bizonyult az igazán szemnyitogató fázisnak, mivel nem tudtam, hogy nálunk milyen kisstílű, lehúzós kupec a magánklinikák jelentős része. Akik a hirdetéseikben és weboldalaikon, mint kiderült, hazugabbak egy használtautó-kereskedőbe oltott, ingatlanozásban utazó fideszes politikusnál is.

Nevetséges naivitás volt, de azt képzeltem, hogy pár telefonnal képet tudok alkotni legalább arról, hogy nagyjából mikorra és nagyságrendileg mennyiért tudom megfoltoztatni a hasfalamat. Nagyobbat tévedtem, mint Szilágyi Áron az első asszóban.

5-6 magánintézménnyel vettem eddig fel a kapcsolatot, és egy kivételével kábé ugyanaz történt mindenütt: nem voltak hajlandók semmiféle információt adni, hozzávetőleges árajánlatot sem, arra hivatkozva, hogy minden eset más, minden beteg kezeléséhez más diagnosztikai vizsgálatok, tesztek és konzultációk szükségesek műtét előtt.

Pedig a weboldalaikon nem ennyire titkolózóak: mindegyik közöl valamilyen árlistát. Az én beavatkozásom ára például cégtől függően 400 és 1 millió 30 ezer forint között mozog, amihez mindenütt hozzáteszik a figyelmeztetést, hogy ez nem a teljes fizetendő ár, mert nem tartalmazza az előzetes tesztek és vizsgálatok költségeit.

Csakhogy egy kivétellel egyetlen helyen sem vállalkoztak még csak nagyságrendi becslésre sem arról, hogy átlagos esetben nagyjából mekkorák az alapáron felüli költségek egy sérvműtét esetében. A weboldalakon közölt árak emiatt kifejezetten félrevezetőek lehetnek. Fogalmad sem lehet ugyanis, hogy a kiírt összeghez 50, 100 vagy 800 ezer forint további költséget csapnak majd hozzá. Ennek nagyságát, mint kiderült, az iparági sztenderd szerint egy módon tudhatod meg. Elmész a félórás nyitó konzultációra 30-40 ezer forintért. Ilyen átlátszó lehúzásra talán még egy autókereskedő vagy egy ingatlanos sem lenne képes. Ez még akkor is értelmetlen hülyeség lenne, ha az embernek korlátlanul sok pénze volna, hiszen képtelenség eltájékozódni a piacon, és összehasonlítani az ajánlatokat, ha az ember nem foglal időpontot 6-8 különböző klinikára.

Nekem volt annyi előnyöm, hogy egy állami egészségügyben dolgozó, de korábban néha magánban is fusizó barátom megmondta, hogy egy lágyéksérvműtét privátban a valóságban nagyjából egymillióba kerül. A 4-500 ezres alapárakat meglátva egy pillanatig azt hittem, hogy talán túlzott, aztán az egyik magánklinika munkatársa némi szívózás hatására megszánt, és elárulta, hogy bár náluk például az van kiírva, hogy a lágyéksérvműtét „550 ezertől” indul, a ténylegesen kifizetendő összeg 1 és 1,3 millió között lesz valahol. (Senkit se fogok itt reklámozni, de a Nagy Képhez hozzátartozik, hogy kínomban végül fogtam magam és elmentem az egyik nagyobb magánszolgáltatóhoz, ahol a nyitó konzultáció+vizsgálat során 37 ezer forint fejében kiderült, hogy náluk tényleg kábé annyit kell fizetni, amennyit kiírtak, vagyis bő egymillió forintot. A haverom közlése, a közlékeny call centeres és a személyes tapasztalat alapján most már legalább azt tudom, hogy aki milliónál kevesebbet ír ki a weboldalára, az átver.)

A magánklinikák kezdetben a legtehetősebbekre lőttek, ezután jött a koncepcióváltás: ahogy az állam sunyiban kivonult az egészségügyből, és megszüntette a működő ellátást, már a középosztályt is elkezdte feléjük terelni az elvileg ezt a társadalmi réteget támogató „polgári” kormány. Fogalmam sincs, hogy az igazi verseny hiánya vagy más ok miatt van-e, hogy szó sincs arról, hogy a magánszektorban a rengeteg pénzedért legalább őszinték lennének. (Ez volt az egyik téveszmém.) A fentiek alapján inkább olyan szemtelenül viselkednek, mintha monopolhelyzetben lennének. És hát szó, mi szó, kábé abban is vannak. Vagy nem emelsz meg egy palack kólánál nagyobb tárgyat 2 évig, nem sportolsz és 619 X 8 = 4952 órában kellemetlen fájdalmaid vannak, vagy perkálod a milliót egy rutinbeavatkozásért. Amivel nem az a fő baj, hogy ennyibe kerül, hanem az, hogy kupeckednek.

Ami a fideszes államot illeti, bennük a maga módján az legalább tisztelhető, hogy már összedöntötték a házat, és a lakók egy részét is kinyírták, de a szakmaiság jegyében még mindig oda tudnak arra figyelni, hogy az utolsó pillanatig hazudjanak. Ha az ember megnézi ugyanis a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő speciális weboldalát, ahol a várólistákat lehet lekérdezni, azt az adatot találja ott, hogy az átlagos tényleges várakozási idő sérvműtétek esetében a megelőző 6 hónapban 109 nap volt országosan. 109. Miközben a valóságban nekem 619 napra adtak időpontot.

Mindegyiket arra ítélném, hogy élete végéig csak állami kórházban kezeltethessék magukat.